| ...WE WERE BORN TO RUN.. | ||
| ..HÚZD KÖZELEBB A SZÉKED A SZAKADÉK SZÉLÉHEZ, MONDOK NEKED EGY MESÉT! | ||
|
2008. március 23., vasárnap
Az őszinteség számomra nem egy megkövetelt, hanem egy alapvető funkció, az emberi lét és társadalom moráljában..
De mi van akkor, hogyha tudom, hogy ilyen dolgokról tájékoztatni kell az illetőt, viszont jelentősséggel nem bír, azonban ez a tudás fájdalommal jár?!
Mindamellett pediglen a húsvét itt lohol mellettem, és nem tudom lerázni.... Gyöngyöske írta 12:20-kor 2008. március 22., szombat
OKÉ. Elgondolkodtatott.. meg nem is érdekel...
persze kicsit fáj... Gyöngyöske írta 17:00-kor 2008. március 21., péntek
Se kedvem, se szükségem nincsen a küszöbön álló hosszú hétvégére.. MEg affinitásom se, hogy mindezt vigyorgó arccal végig 'csináljam'...
Gyöngyöske írta 15:43-kor 2008. március 20., csütörtök
Rájöttem, hogy akik módosabbak, azok költségnek nevezik a pénzt. Ezt a szót magát nem mondják ki, soha... Gyöngyöske írta 15:33-kor
azt mondta, hogyArmani öltönyt szeretne szabatni, a költség nem lényeg, de szabassunk.. Mi meg kuncogni kezdtünk. Ki látott még öltönyben Csirkét??
persze aztán kiderült, h reklámfogás... Gyöngyöske írta 15:00-kor
vannak dolgok amiket bárhogyan igyekszünk memorizálni, egyszerűen eltűnik, magával sodorja a rohanó világ.
És mégha nem is a világ a rohanó, hanem mi, emberek, méginkább nem értem, miért van ez így, hogy amit meg nagyon szeretnék, egyszerűen nem tudok elfelejteni.. Gyöngyöske írta 9:41-kor 2008. március 19., szerda
4 hónapja és több héttel előtte.. palacsintával, sörr
Gyöngyöske írta 14:51-kor
Kilép az ajtón, de még visszamosolyog. Az ágyba fekve hallgatom a motor hangját, amint távolodik a háztól.. Csörög a telefon, majd a kolleganőm hív. Megijedek, hogy elkéstem, és szegény ott vár az iroda előtt, (mivel ugye én zártam, s nálam a kulcs) Heves mozdulatommal fellököm a kávét, mely beborítja a takarót. Az Övét... Ideges leszek, és sietve kimosom, miközben 5perc késésben vagyok..
Éljenek a dolgozó nők:) Gyöngyöske írta 11:11-kor
Félretette a kagylót, hogy végre csend legyen..
18 hívás elmulasztását jelezte a készülék.
Nagy árat fizetett a csendért... Gyöngyöske írta 10:59-kor 2008. március 18., kedd
Ismét .. Gyöngyöske írta 18:42-kor
Azok az emberek, akik 2-ik munkanapján megbíznak az alkalmazottjukban, vagy nagyon naívak, vagy jó emberismerők..
Egész nap milliárdos árukészlett mellett ülök.. Egyedül... Gyöngyöske írta 17:29-kor
Győrben esik a hó... Gyöngyöske írta 11:07-kor
Kicsit azért elgondolkodtatott az a tény, hogy ha valami történik, én mindig ott vagyok, legyen az "fölrobbantjukavonatot" ember, "kanyarodjunkavillamoselé" mazsola, vagy éppen "mindenutatpestenzárjunkleésújjítsukfelegyszerre" projekt..
Az meg, hogy a kiindulási pontom, és a megérkezési koordinátáim feltúrt föld és kamionsor jellemzi... Ó és igen!! Mégse késtem el... Gyöngyöske írta 10:10-kor
És lám eljő Ő, és megteremté a 21. századot, benne pedig lészen nő és férfi, heteroszexuális, homoszexuális, biszexuális és transzszexuális. Aztán még idejében észbekap, és elővarázsolá a század legnagyobb trendjét, lészen ez pediglen a metroszexualitás. Gyöngyöske írta 10:09-kor 2008. március 17., hétfő
(első napom) Hosszúzok.
Főnök=csodálkozó arc.. Gyöngyöske írta 17:55-kor
Írtam. Aztán szikrázott a főnök feje felett az áramkör, majd lőn sötétség és áramtalanítás no meg döbbent arcok.. Főnök felnyúl, szikra megint, elkapja a kezét, csodálkozó arcok.. Ránézek az órára, meglátom, h 5 óra, csodálkozó arc...
élvezem...Látom a családtagjaim arcát...CSodálkozó arcát.. Gyöngyöske írta 16:35-kor
Az egész nap úgy indult, hogy tulságosan korán, és rámmorgósan.. hiába a balláb az bal láb... Végtére is nem volt kétballábas és hálát adhatok neki. Persze amikor a NYugati (o ez a hely életem legmeghatározóbb központja) előterébe értünk, oda a 10 és 11es vágányokhoz, gyorsba észrevettük a nagy mozgó néptömeget, és mielőtt feltehettük volna a kérdést, már hopp, láthatóvá is vált a miért..
úgy látszik a nyugatiban csak olyanok dolgoznak akik ne tudnak tolatni....
Gyöngyöske írta 15:38-kor 2008. március 14., péntek
Fogom a kapaszkodórudat a villamos fedélzetén, és zenét hallgatva próbálom magam ébren tartani..
Villamos Wesselényin cserél utazóközönséget, azt hiszem, végképp lemondhatok az éberségről, amikor elindul, majd rögtön fékez, csattanás és végül bumm.. A fél népesség előredől, van aki elesik. Aztán : " értesítjük az utazóközönséget, hogy a villamoskisebb baleset miatt egy ideig nem közlekedik tovább.."
LEszállás, majd körülnézés, csodálkozó emberek kerülgetése... A villamos zöldet kapott, elindult, de egy bámészkodó kocsis későn kapcsolt, így bhajtott elé, s a villamos megkostólta a seggét... Gyöngyöske írta 20:26-kor
Elgondolkoztam m
Aztán osztottam-szoroztam...jó az osztást kihagyom, meg a kivonásokat is, mert ezeket mindig kiutáltam általános iskolától kezdve minden egyenletből... ÉS van pár, aki még nem unta meg, de biztos vagyok a felőlük érkező hanyagolásból...
ÉS akkor már amarról is szót fogok ejteni, hogy én kijelentem felelősségem súlyának tu... súlyos felelősségem, vagy felelősségem súlya? mitérdekelengem! a lényeg az, hogy van pár blog, amit mostantól nem akarok olvasni... Már nem mintha bárki is az én figyelmem fényére áhítozna... Ahhoz túl egok én meg túl irigy vagyok ;) Gyöngyöske írta 0:00-kor 2008. március 13., csütörtök
Rettenetes íze van a bébiételnek... Már értem miért szopják az újjukat ... Gyöngyöske írta 23:45-kor
Van a tér-idő kontinuumnak egy olyan pontja, amely magába szippantja a kulcscsomókat és a fél pár zoknikat. Gyöngyöske írta 23:45-kor
Van valami amit nem értek. és azt sem érem, miért nem tudom szavakba önteni.... Gyöngyöske írta 11:05-kor 2008. március 12., szerda
NEm tartom magam nyafogósnak, se magasra törőnek, főleg nem itt a blogvilág aljában, de hogy a fenébe leet az, hogy valaki kikerül a blogoldalra egy olyan publikációval, amit én ugyanúgy, betűről betűre már előtte 2 nappal leblogoltam??? Mi ez ha nem diszkrimináció??? Gyöngyöske írta 20:22-kor
Nincsen kedvem, de még kritizálni se.... Tejóég! nagy itt a baj.... Gyöngyöske írta 12:58-kor
A nap felfedezése: a fedett nyugati, esőben szlalompályává alakul.A legeredetibb..
A nap kérdése: ha kint szemerkél az eső, a fedett nyugatiban miért zuhog?? A nap döbbenete: látni a környék legismertebb férfinak született 'nővagyok' homoszexuális tagját egy csajjal csókolózni.. asszem ezt nevezik lebukásnak...
Viszont hogy nevezik azt, amikor nincsen vigyort, de még vicsort se előcsalogató mozgatórugó se?
(+1 írásnál legtöbbet az E betűt használjuk) Gyöngyöske írta 10:14-kor 2008. március 9., vasárnap 
Gyöngyöske írta 18:46-kor
Azt mondja, mindenképp találkoznunk kell, mert ő már szeretne látni. Rég volt. Én persze szivatom kicsit, hol erről hol arról "csapok a kezére" , majd ránézek, és látom, igen, ő komolyan gondolta.. Hát mégsincs barátság lány és fiú között?? Dehát tudom, hogy van. Csak az a lány és fiú nem mi vagyunk. Sajnálom, mert többet nem tudok, de talán annyira mégsem, mint amennyire ő szeretné.. Ezért aztán kifogásokat keres, hogy lerázzon. NEm akar beszélni velem.. Emlékeztet valakire, akire nem kéne...ez az ő keresztje .. Gyöngyöske írta 18:02-kor
Sok érdekes, kacagtató nevettető és egyéb dologról hallottunk már a médiától, de ez talán messzemenőleg viszi a pálmát. Ugyanis, a világ minden táján, március 22-én megrendezésre kerül a nemzetközi párnacsata. Ezen a napon Sanghajtól Párizson át New York-ig egy csomó város terein püfölik egymást azok, akik szerint a közterek nem csupán szemlesütött közlekedésre vannak. "Ezen a napon persze Magyarországon is több helyen párnacsata lesz. Ha úgy gondolod, hogy az általános nyomott hangulatban helye van egy vidám közösségi eseménynek, gyere oda délután 4-re egy vagy több párnával a hozzád legközelebb lévő helyszínre, és várj a jelre."
A szabályok: 1. puha párnát hozzál 2. csak párnás embert üss 3. a szemüveged vedd le 4. a párnacsata addig tart, ameddig tart Ha megrendeznéd egy másik városban is, írj az info@negyedikkoztarsasag.hu –ra. A nemzetközi honlap: http://www.pillowfightday.com/ A magyar:
Gyöngyöske írta 17:37-kor
Amikor én még kislány voltam....
Bámultam a felnőtteket, azt hittem jó lesz, ha majd egyszer én is nagy leszek.. Amikor kislány voltam, nem kellett azon aggódni, hogy mi lesz ebédre és a vacsit mi teszi ki.
Most, hogy eljutottam abba a korba, amit szintén irigyelhetnek a kisebbek, hát nem örülök.. Irigyelhetnének mást is.. CSak ők még nem tudják, mivel jár ez az állandó lecserélhetetlen felnőttösdi.. Mert a kicsik játszhatják, hogy nagyobbak, idősebbek, mi nagyok viszont próbáljunk meg gyerekként viselkedni.. bevisznek a diliházba.. Bármit akartam, mindig azt a választ kaptam, hogy "majd ha nagy leszel" De azt már nem kötötték az orromra, hogy "ha nagy leszel szavaznod is kell.."
perelek... Gyöngyöske írta 16:25-kor 2008. március 6., csütörtök
Nyafogok neked, hogy milyen nehéz, mennyire félek attól, hogy megint megszívhatom, majd közlöm veled, hogy "és téged is féltelek.." Te felnézel, most először mióta beszélek hozzád. Tudom és látszott is, hogy eddig is figyeltél, de most megjelenik az arcodon a jól ismert "hagyjukmárezt" grimasz, majd ugyanolyan gyorsan lecsúszik rólam pillantásod, s félvállról lököd elém az információt, "szakítottunk"..
Megdobban a szívem, rosszul érzem magam. Tudom, hogy azért én hozzájárultam ehhez.... ÉS csak annyit tudok kibökni, sajnálom...
De neked remeg a szád, és homályosodik a szemed. Te tényleg szeretted...
Gyöngyöske írta 11:09-kor 2008. március 3., hétfő
Én megkérdezem, mert gondolok Rád. Te megköszönöd, mert érzed, hogy gondolok Rád. Én odaadom, te meg elméleteket szősz, miért épp ez.. Pedig én tényleg jó szándékból tettem...
Gyöngyöske írta 17:23-kor
Több mint 4 napja üldöz egy érzés. Próbáltam elhesegetni, mivel nem tudtam rájönni, mit akar jelenteni. Aztán mikor azt hittem végre lelépett a színről, egy beszélgetés után újra ugrálni kezdett s széles karmozdulataival vigyorogva kandálta a "hellooooo itt vagyok újra " köszöntő mondatot... De a köszöntő mondatokat csak a boldogan látott vendégeinktől fogadjuk el... Gyöngyöske írta 15:47-kor 2008. március 2., vasárnap
Attól, hogy fiatalabb vagyok nála, és nincs kiforrott stílusom se olyan nagy tudásom ami neki márpedig mérhetetlenül ott van, nem engedheti meg magának azt a beszédet, amit márpedig igenis megengedett magának.
Szerinte én nem is akarom ezt, meg nincs is rá esélyem és különbenis, neki van jobb dolga is, mint velem foglalkozni.. Azt éreztem, hogy mégis mindig velem foglalkozott, még azok után is, mikor én mertem csak visszacsettinteni az ostorát.. Kicsit rosszul esett, de talán azért nem éreztem a súlyát, mert más dolog volt, ami lefoglalt..
Kezdetnek legyen elég, hogy baromi szarul voltam, bár kivülről nem látszott, lényegesen az élet-halál közt lebegve éreztem magam... mégis megtettem, hogy némi apró nyafogással hagytam, folyjon az ár..
Persze nem bántam meg, hiszen a Krush csak jó lehet, és azok, akikkel voltam, azok is mind nagyon... Gyöngyöske írta 15:11-kor 2008. február 26., kedd
hát a blog összeesett... mert valakik annyit tökölnek a fejlesztéssel meg frissítéssel.. jó volna ha látszana a hátterem.. dea magasztos freeblog most nem törödik ilyen halandókkal mint én... márpedig ha velem nem törődnek, az asztalra csapok... Gyöngyöske írta 18:34-kor
Néz rám, de én csak a parázsló cigaretta végét figyelem. vagyis úgy teszek, mintha olyan hű de fontos dolgot fedeztem volna fel benne.. Tudom, és mikor mondja, akkor is újra és újra tudatosul bennem, de egyszerűen nehéznek tűnik.. és azt is tudom, hogy mikor ezt elmondom neki, ő mégfeszültebben néz. majd elkapja a tekintetét, mintha nem találná mostantól érdekesnek a történéseket, és flegmán hajigálja ki a mondatokat. Ilyenkor elmosolyodok, mert mást nem tudok tenni.. ÉS tudom, hogy ez a támadás.. Aztán menetrend szerűen szócsatázunk egyet, vádaskodunk, majd kibékülünk, s elfelejtjük a dolgokat.. legalábbis ő is ezt mondja és én is.. NEm tudok az ő nevébe beszélni, én azonba sose tudom elfelejteni a dolgokat... Gyöngyöske írta 18:26-kor
Ránéz az ujjamra amit rendellenesen tartok, majd látom, ahogy végigfut rajta a borzongás.. becsukja a szemét, és rázza a fejét, mintha azt mondaná: nem, nincs is ott az a seb, meg se történt." Majd miután eleget önnyugtatta magát, újra felnéz: olyan mintha a csontod lene ott...
Igen, decsak mert mégy és nagy a seb. ez nem seb.ez egy szakadék...mondja, és megint rázni kezdi az arcát.. miért nem dobtad el a bögrét? ne is tudom, eszembe se jutott.. inkább a minnél hamarabbi megszabadulásától koncentráltam. én simá elengedtem volna. ez brutál és nem ő az első aki ezt mondja..
Elmondom GY.Cs-nak is, mire levonja a conklúziót: nem iszol többé kakaót.. vagy nem bögréből iszod.. és mi van ha egyszerűen csak nem teszem bele a mikróba??? Gyöngyöske írta 18:14-kor 2008. február 23., szombat
NEm akarom azt hajtogatni neki, hogy de én csak féltem és aggódok
miatta, ha már ő nem teszi, dehát szivacs! aggódom miatta és féltem.. Gyöngyöske írta 21:47-kor
Széttette két tenyerét, mint a sasok utánzásaképp szokta az árny illúzionista, s habos tenyerét kezte fújdosni, azaz a rajta lévő szappan hártyát.
Így aztán ketten álltunk a fürdőszobában, én a kárban ő a csapnál, s mindketten hatalmas buborékokat fújtunk..
Mi nem tudja az embert boldoggá tenni?? Gyöngyöske írta 1:11-kor 2008. február 22., péntek
NEm vagyok egyedül, nem vagyok egyedül, nem vagyok egyedül.... harsogom a kihalt házba, és erősebben szorítom magamhoz a kutyámat, majd feljebb tekerem a hangerőt, hogy ne halljam az ordító csendet Gyöngyöske írta 23:07-kor
Most kicsit úgy vagyok a dolgokkal, mint egyszeri ember a pörkölttel. Nagyon finom, és szerethető, de amikor a negyedik nap is úgy telik el, hogy már megint az van az asztalunkon, akkor már a szomszéd macskájától is kevésbé sajnáljuk..
Gyöngyöske írta 23:00-kor
A csend szinte sikítóan bántó volt. Próbált az olvasásra koncentrálni, ..ahogyan feljebb lépett egy fokot a létrán, már látta, hogy van valaki a tetőn... a tetőn... valaki... miután harmadszorra olvasta el ugyanazt a mondatot, összecsukta a könyvet és leengedte az ölébe. Félrebillentette a fejét , tekintetének pedig megengedte az ablakon kivüli vándorlást. Minnél több idő telt el, annál jobban erősödött benne egy érzés, de nem tudott rájönni mi az, csak zavarta.
Talán legjobban pont ez keltett benne rossz érzést. A tudatlanság, magával szemben. Gyöngyöske írta 21:28-kor 2008. február 20., szerda
keresni... ez a szó annyit tesz, hogy valamit nem találsz, nem tudod hová tetted. És ha már többször folyamodsz valaminek a keresésére (ami többnyire nagyon fontos abban a pillanatban, és persze kivétel nélkül mindig szem előtt van) akkor rájössz az elrettentő tényre: OMG! Szenilis vagy!
Az oké, hogy ez az élettel kapott bónuszok egyike, -a romlandó látással, elhasználódó belsőszervekkel és leváló végtagokkal egyetemben- .. Na de ennyi idősen?? Gyöngyöske írta 17:03-kor 2008. február 18., hétfő
Köszönet érte, mégha fáj is..
Babits Mihály: Gyöngylelet Gyöngyöske írta 1:22-kor 2008. február 17., vasárnap
Azon gondolkodom, hogyan lehetséges még így is érzelmesnek lennem, és közben a vegyes salátát is kiönteném mérgemben, pedig azt szeretem, majd elrágódok egy megszottyadt narancson, és közben finnyásan konstatálom, hogy bezzeg amikor még volt annyi eszem legalábbis, hogy felfogjam vele a dolgok hogyan menetét, akkor már régen nem aközött a szalma között ülnék, amit a múlt idején boszorkány égetésre használtak. Tudom, hogy én most már csak szalonna sütésre tudnám felhasználni, de mi van akkor, hogyha nem is szeretem a szalonnát? a tény persze mérhetetlenül marad a régi, mely sok kérdőjelet vonzz maga köré. És akkor mintegy megmentőként elkezd zsibbadni a lábam, mely azt jelenti, hogy rezeg az asztalom, ami akkor művel ilyen szemtelenséget, hogyha rajta van a telefonom, és valóában az rezeg... És még mondják, hogy ez nem lehet megnyugtató.... Gyöngyöske írta 23:44-kor
nem akartam elhinni, nem akartam megérteni és nem akartam tudni róla. ma már rájöttem. azért nem tudtam róla, mert nem értettem meg, így aztán nem tudtam elhinni..
Gyöngyöske írta 23:19-kor
NEM vagyok az a féltékeny tipus. de mégis! szerintem nem fair velem szemben minden olyan dolgot megosztani, amire lelkileg nem készültem fel, neadj' hallani se akarom soha többet.. Pedig valóban! Most teszem fel magamnak 20Xa a kérdést, hogy merre haladhat ez tovább..
MErt vághatod a fejemhez, hogy
"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.
ÉS nem az a kérdés, hogy hogy a fenébe láttam meg, adott esetben még ott tartunk, hogy egyáltalán miért volt ott??? Gyöngyöske írta 23:14-kor 2008. február 16., szombat
Egyik kezével öleli a párnát, másik kezét nem látom, ahogya a bal lábt sem. Úgy, ahogy leesett az ágyra, úgy ült rá a fáradtsága, s olyan sután alszik most. Tudom, hogy ennek a vége egy begörcsölt vagy elzsibbadt végtag lesz, de ő konok, hagyjam aludni. Nézem arcvonásait, amire ő is büszke. Simogatom, de lerázza a kezem. Szeretem figyelni, mégha tilos is hozzá érnem, hisz ilyenkor olyan 'kedves' kis dolgokat tud elárulni nekem, amire én addig emlékszem, míg be nem alszom, a legjobb az egészben, hogy ő addig sem. Nem is tudja, mit kotyogott el. S ebben a pillanatban felemeli kezét és elkezdi rázni. PErsze, hogy elzsibbadt... Gyöngyöske írta 17:50-kor 2008. február 14., csütörtök
CSak ül némán a sarok közepén. Mosolyog, hisz ezt kívánja meg a társaság, ugyanakkor vérzik a szíve. Szeretné mondani, hogy milyen gyilkoló szerszám kandikál ki a központi szervéből, de még csak éreztetni se meri. Válaszai pattogzanak a falakon, nem nagyon figyelnek rá, talán ők is tudják azt, amit ő már régen. Azért fogja vissza magát, mert ő nem teheti meg a felszabadult örömöt. Erre nem. Hozzá már tartozik valaki...
Gyöngyöske írta 12:08-kor |
||
